szomorú karácsony
Karácsony van csendben állok,
nem is tudom mire várok.
Kopár üres falak vesznek körbe,
átölel a némaság,csak nézek a tükörbe.
A tükörképem visszetekinz,
vállát rántja,egyet legyint.
Szent ünnepen csak ő a társam,
ebben a hideg fagyos szobában.
Ősz haját nézem,fáradt tekintetét,
a múló időt,lepergett életét.
Karácsonyi dal töri meg a csendet,
simogatja meg a törékeny lelket.
Csendesül az ének,újra fagyos a szoba,
leülnék én,de látom nincs hova.
A földön csak egy takaró,
de nekem most ez is jó.
Lefekszem bámulok a semmibe,
töprengek,hogy jutottam ide.
S,ahogy a gondolatok tovaszállnak,
úgy adom át lelkem a fényes másvilágnak.
Már nem fázom többé,most búcsúzom,
vár valaki odaát úgy látom.....